8. fejezet - Szeretlek

Sziasztok!!! Ne haragudjatok, hogy így eltűntem, csak nem volt ihletem, fogalmam sem volt, hogy mit írjak, de megoldottam, remélhetőleg jól. Kellemes olvasást mindenkinek!

Puszi: Zsó xxx

.::Laurel::.

Az egész hetet együtt töltöttem Niall-el, de a csókról egyikünk sem szólt egy szót sem. Természetesen én nem hoztam fel, hiszen... úristen! Minek? Ő egy sztár, én meg egy lány, aki holnap hazautazik a távoli Magyarországra. Felesleges lett volna emlegetni. Voltunk... úszni, moziban, focimeccsen(?), és folyamatosan zabáltunk. Kim két helyen töltötte ezt az időt: Az apukájánál és Zayn-nel. Nemigen mesélt semmit, de a repülőn majd kifaggatom.

10 óra múlt, már mindenki alszik, csak én vagyok fent, s én is csak egy okból kifolyólag: Niall-el e-mail-ezünk. Említettem neki, hogy holnap megyünk haza, és mindenképpen ki akar menni a reptérre elköszönni, de mondtam neki, hogy felesleges, mert úgyis lerohannák a rajongók, amint megneszelik a dolgot. Viszont Niall legalább olyan makacs, mint én, ha nem jobban. Hajthatatlan.

Niall: De szeretnék. Úgysem találkozunk most jó ideig, legalább hagy köszönjek el rendesen!
Laurel: Arrrgh...Zayn megy?
Niall: Persze. Kim nem olyan makacs, mint te, ő belement.
Laurel: Hát jó. Jöhetsz. De csak mert jó fej vagyok. :D
Niall: Az bizony. Szóóval... Holnap mikor is indul a gép?
Laurel: 11-kor. Szerdán meg suli!! :(
Niall: Mit nem adnék egy átlagos sulinapért! És amúgyis. Becsüld meg, már csak 1 év.
Laurel: Persze, te könnyen beszélsz, már megszabadultál ettől a borzalomtól!
Niall: MUHAHAHA :D
Laurel: Na jó, tényleg lefekszem, mert nem fogok tudni felkelni. Akkor holnap. Jóéjt, Niall.
Niall: Jóéjt. :D

Hát, ezt megbeszéltük. Félreraktam a gépet, és ha nehezen is, de elaludtam. Másnap, mikor felkeltem 8 órakor,ugyanazt éreztem, mint mikor legelőször hagytam itt Londont: szomorúságot. Akkor nem akartam itt hagyni a barátaimat, és most sem akarom. Csak most az újakat nem.  Kijelenthetem, hogy Niall, Harry, Louis, Zayn, Liam, sőt, még Andy és Eleanor is mind jó barátaim. Sokat voltunk együtt, és nagyon megszerettem őket. Rájöttem, hogy amit eddig éreztem, teljesen más volt. Szintén szeretet, csak... akkor nem tudtam, kiket is szeretek pontosan, mert nem ismertem őket, most viszont nagyon sok mindent tudok róluk, olyanokat, amiket a rajongók nem, és ez hatalmas örömmel tölt el. 

Ezekkel a gondolatokkal keltem. Gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem, majd összepakoltam és már le is szaladtam az étkezőbe, ahol már ott ült Kim és az anyukája. Elmondták, hogy még beugrunk egyszer Mr. Valley-hez, nekem meg természetesen nem is volt ellene kifogásom. Na meg ha lett volna, az sem érdekelt volna senkit... De mivel nem volt, így probéma egy szál se. Kim anyukája hívott egy taxit, és míg az megérkezett, mi kicsit rendet raktunk magunk után. Negyed óra múlva a taxis kettöt dudált jelezve, hogy itt van, és kisiettünk a házból. Bevágódtunk a taxiba, Mrs. Valley bediktálta a kórház címét, és indultunk. Kb. 5 perc az út, így gyorsan ott voltunk, és még volt egy óránk indulásig. Kipakoltunk a taxiból, a cuccainkat leraktuk a recepcióra, és felmentünk a megfelelő kórterembe, ahol Kim apukája már ébren várt ránk. 

-Csókolom! - öleltem meg én is, majd körbeültük az ágyát.- Hogy tetszik lenni?

-Szerintem már semmi bajom, de az orvosok az istennek sem engednének el ma. Még pár nap, aztán remélhetőleg mehetek.

-De jó! 

-Képzeld apu! Zayn ma kijön a reptérre! - furcsán pillantottam barátnőmre, aki csak vissznézett amolyan "Most-mi-van?" pillantással. Na mindegy, majd a repülőn megbeszéljük.

-Örülök, hogy jól megvagytok.

Én ekkor elhagytam a kórtermet, mert még ki kellett mennem a mosdóba indulás előtt. Miután végeztem, épp kiléptem az ajtón, mikor egy lány állta el az utam. Végigmértem, és feltűnt az "I love Niall" feliratú pólója. Akvamarinszínű szeme olyan ridegséggel meredt rám, hogy tudtam, egy jéghegyben több melegség van, mint benne. Megzavarodtam pillantásától, hiszen nem tudtam, mit is szeretne pontosan.

-Ömm.. elengednél? Sietek.

-Nem. - Mi? Nem igazán értettem, hova akart kilyukadni, de tényleg mentem volna már.

-Hogy mondod?

-Nem.- Arrgh.. Ez nehéz menet lesz, gondoltam. Ráhelyeztem súlyom az egyik lábamra, összefontam kezeim melleim előtt, és a szemébe néztem.

-Rendben. Akkor mondd, mit szeretnél.

-Azt, hogy hagyd békén Niall-t. A héten többször is láttalak vele. Nem igazán bírom, ha valaki a pasimmal szórakozik, ráadásul a szemem láttára.

-Oké. Elárulnád, mi a fene bajod van? Na meg azt is jó lenne tudni, hogy Niall mióta a fiúd.

-Süket vagy, vagy hülye? Már mondtam. Az, hogy le akarod nyúlni a pasimat. - Istenem. Ez tényleg ilyen nehéz felfogású? - Hát, egy éve, tizenegy napja, és - nézett karórájára - 5 órája.

-Kezdesz felhúzni. - meredtem rá egyre idegesebben. Alapvetően én egy türelmes ember vagyok, de nem bírom, ha valaki baromságokkal traktál.

-Hah. - úgy nézett rám (a mellesleg 12 éves) kislány, hogy azt hittem, felpofozom.

-És erről a "pasid" tud? Mert tudtommal nem. Illetve... mikor megcsókolt, biztosan nem rád gondolt. - toltam félre egy megsemmisítő pillantás keretében fél kézzel, majd mentem a dolgomra otthagyva a döbbent lányt.

Mire odaértem Mr. Valley szobájához, a többiek már csak rám vártak. Besiettem, nyomtam két puszit a "szinteapukám" arcára, és jobbulást kívántam. Ö is megölelgetett, majd elhagytuk a kórtermet.

Kifelé menet a Niall-mániás kiscsaj még mindig csak döbbentem hápogott, mi pedig sietve elhaladtunk mellette a csomagjaink felé, mert már csak kevesebb, mint háromnegyed óránk volt csak kiérni a reptérre.

Hála a taxisoförnek (és némi plusz pénznek) negyedóra alatt odaértünk, és hatalmas mosollyal az arcomon konstatáltam, hogy Niall és Zayn már ott voltak és vártak. Ránk. 

Míg Mrs. Valley elintézte a repjegyet, mi odamentünk a fiúkhoz, és váltottunk velük még pár szót.

-Nagyon-nagyon jól éreztem magam!! Niall, mindent nagyon köszönök. El sem hiszed, mennyit jelent, hogy találkoztam az "imádott sztrárommal". Ja... és - muszáj voltam elmondani, amit egész héten be akartam vallani neki - el sem tudtam volna képzelni szebb első csókot.

Mondandóm végére ő csak döbbenten figyelt, majd mosoly kúszott arcára, és megölelt. - Hát, akkor örülök, hogy én voltam az első.

Mosolyogva elhúzódtam tőle, és még figyelmeztettem: 

-Egyébként tudsz róla, hogy van egy barátnőd?

-Mi?

-Kb. ekkora - mutattam a kezemmel a vállam magasságába -, 12 éves, és "I love Niall" feliratú pólóban rohangál az utcán. - nevettem el magam.

-Jó dolog tudni az ilyenekről - nevetett fel őszinte döbbenettel a hangjában.

Oldalra pillantottam Zayn-ékre, és mosolyogva kérdeztem meg a szőkeséget:

-Velük mi van?

-Fogalmam nincs, de majd kifaggatom Zayn-t a hazaúton.

-Majd megírod, mit mondott? Én Kim-et veszem kezelésbe.

-Persze.

Ekkor szólalt meg az az utálatos női hang a hangosbemondóból.

-A Budapestre tartó járat utasait kérjük, kezdjék meg a beszállást, a repülőgép tíz perc múlva felszáll!

-Arrgh - bosszankodtam ma már sokadszorra. Ránéztem az ír manóra, és még egyszer megöleltem.

-Köszönök mindent.

Államnál fogva felemelte a fejem, és adott egy lágy csókot. Nem tartott skáig - ahogy a korábbi kettő sem -, de fantasztikus volt.  Könnyeimen át elnevettem magam, mikor megkínált a semmiből szerzett chipssel. Belemarkoltam, de nem bírtam enni belőle, túlságosan el voltam foglalva.

-Ne félj, még találkozunk. Megoldjuk. 

-Oké. Szeretlek - a héten többször is mondtuk, hiszen tényleg így van, megszerettük egymást, de én most gondoltam a legkomolyabban.

-Szeretlek.

-Laurel! - Ez Kim hangja volt, aki sürgetően integetett.

Szomorúan sóhajtottam egyet, majd elindultunk Zayn felé. Ő  is megöleltem, és indulás közben visszakiáltottam: - Puszilom a fiúkat!!

Integettek, majd eltűnt alakjuk a nagy tömegben, mi pedig felszálltunk a gépre.