Halihó! Meghoztam az újabb részt!! Már az 5.-nél tartunk! Imádom írni, bár még nem sok minden történt benne.... Na, mindegy. Most nem voltak olyan akadályok, mint múltkor, nem felejtettem el semmit.(Csoda)
Szóval, jó olvasást!!
Zsó xxx
.::Laurel::.
Miután kiértünk a kórházból - még visszamentünk Bob-hoz, elköszönni, de biztosítottuk róla, hogy holnap megint jövünk - Kim anyukája azt javasolta, menjünk el egy közeli Starbucks-hoz. Nem is kellett sokáig keresnünk, hiszen itt laktunk 16 évig. Amint beléptünk a kávézó ajtaján, megcsapott az a kellemes illat, amit annyira imádtam a Starbucks-ban. A kávé, a shake és a süti illata.
Nem csak az illatok csaptak meg, hanem egy csapat újságíró is. Mikrofonokat dugtak kettőnk orra alá, Kim anyját pedig majdhogynem kitolták a kávézóból. Folyamatosan jöttek a kérdések:
-Ki maga?
-Milyen a kapcsolata Niall Horan-nel?
-Járnak?
-Kérjük, csak pár információt osszon meg velünk!
-Láttuk magukat! Ne is tagadja a viszonyukat!- nem győztem kapkodni a fejem a riporterek között. Úgy láttam, Kim-et is letámadták, de nem tudtam - nem volt időm - foglalkozni a neki feltett kérdésekkel.Mire felfogtam, mit akarnak, addigra Kim anyja kicsapta a balhét. Nem az a hisztis típus, és én sem szeretem a balhét, de mosolyogva néztem végig, ahogy szinte kizavarja a "betolakodókat" - mondhatnám "zaklatókat" - a Starbucks-ból. Mosolyogtam, mert csupán pár pillanatról volt szó, de ez idő alatt Kim-nek kijött a klausztrophobiája, és nekem is kezdtek az idegeimre menni, amellett, hogy totálisan megrémítettek. Hiszen.... könyörgöm!! Kb. 15 percet voltunk együtt! Élőben akkor láttam először - meg kell mondjam, nem is akármilyen látvány volt - , és csak beszélgettünk!
Miután lenyugodtak a kedélyek, kiittuk és kiettük kedvenc kávézóm a tartalékaiból is - illetve én úgy éreztem -, majd visszamentünk taxival Mr.Valley lakásához. Út közben rájöttem, hogy valahol hízelgő, és igenis tetszik a gondolat, hogy összeboronáltak Niall-el. Csak... vajon ehhez Ö mit fog szólni? De találkozunk-e még valaha? Ez nem is kérdés. Hiszen megnyerjük a versenyt!
Kim anyukája nem kérdezősködött, mindig azt mondta, majd ha el szeretnénk mondani neki valamit, akkor elmondjuk. Igen, erre mondják azt, hogy überjófej.
Belépve a lakásba szembesültünk a csatatérrel, amit magunk után hagytunk bő 4 órával ezelőtt. Mindenki ment a saját szobájába - igen, nekem is volt, ugyanis a korábbi 16 évben szinte egymásnál laktunk Kim-mel -, hogy kipakoljon. Kim is olyan gyorsan végzett, mint én, mert mire betoppant a szobámba, addigra már készen voltam, és egy könyvet olvastam.
-Na, meséld csak el, mi volt?
-Mi? Kivel? - természetesen tudtam, kiről beszél.
-Ne tettesd a hülyét. Nem áll jól. Na, szóval?
-Hát, nem sok. -De az a nem sok igen mély nyomot hagyott bennem - Csak egy lány nekem jött a folyosón, ő pedig elkapott, majd meghívott egy forrócsokira. Beszélgettünk, és jöttél te, na meg a Fiúk. Ennyi.
-Hűű! És miről beszélgettetek?
-Csak semleges témákról. Illetve nem semlegesek, de főleg rólam volt szó... Pedig engem jobban érdekeltek volna a vele kapcsolatos dolgok. Csak megké... - félbemaradt a mondandóm, ugyanis az éjjeliszekrényemen megrezgett a telefonom. Odakaptam érte, de amint megláttam az SMS feladóját, ki is esett a kezemből. Niall - suhant át a fejemen, és ezzel a gondolatommal egy időben hatalmas vigyor jelent meg a képemen. Kezembe vettem a telefont és megnyitottam az üzenetet.
Merre laksz?
Rögtön vissza is írtam, hogy hol, mire érkezett a válasz:
És mégis mikor van időm leugrani Magyarországra? Amúgy ezt hogy mondják?
Felnevettem, ahogy elolvastam azt akét mondatot. Kim persze érdeklődéssel figyelte minden mozdulatom.
Azt kérdezted, hol lakom. Magyarországon. Az itteni cím kéne? Majd megtanítom, okés?
Mosolyogva pötyögtem ismét a válaszom.
Aha.
Leírtam neki immár a Londoni címünket, majd félreraktam a telefonom. Folytattuk volna a beszélgetést, illetve kiveséztük volna minden betűjét az SMS-eknek, amikor csöngettek, majd pár pillanat múlva Mrs. Valley szaladt fel a lépcsőn egy borítékkal a kezében - amely nekem volt címezve. Kérdőn néztünk egymásra barátnőmmel, majd egyszerre kaptunk a boríték után.
-Nem tetszik tudni, ki küldte? Nincs rajta feladó.
-Sajnos nem. Amint csöngettek, kinyitottam az ajtót, de csak ez a boríték volt a lábtörlőn. Valami izgi?
-Hát, nem tudom. - vigyorogtam. Mrs. Valley meg is elégedett ezzel a - semmilyen - válasszal, és kivonult a szobából becsukva maga után az ajtót.
Kislányosan vihogva bontottam ki a borítékot Kim kiváncsiságtól égő tekintetétől kísérve. Amint kivettem belőle a tartalmát felszaladt a szemöldököm, kb. a plafonig. Kim is eltátotta a száját, de pár pillanat múlva észbe is kapott, és belenézett a borítékba.
-Nézd, van itt még valami! -vett ki a "csomagból" egy fehér, négybehajtott lapot.
Elvettem tőle, széthajtottam, és letettem az ágyra, hogy mindketten el tudjuk olvasni:
Szia Laurel!
Azt mondtad, eredetileg az X Faktor miatt jötettek volna Londonba. Csak a baleset közbeszólt. Azt is említetted, hogy Kim apukája viszonylag rendben van, így arra gondoltam, eljöhetnétek az élő show-ba. A jegyek az első sorba szónak, gondoltam örülnétek nekik. Igyekezzetek!
Remélem látlak,
Niall
Elképesztően aranyos gesztus volt Niall-től a két jegy, az meg pláne jólesett, hogy megjegyezte amiket mondtam. Ezek szerint érdekelte a mondandóm.
Azonnal elővettem a telefonom, és már írtam is az üzenetem, természetesen a szőkeségnek. Nem akartam zavarni, hátha próbálnak, vagy sminkelik őket, vagy bármi, de egy próbát megért.
Honnan szerezted a jegyeket?
Nem jött válasz - szinte sejtettem -, így lerohantunk Kim anyukájához, és elkéredzkedtünk. Természetesen így, hogy ő is megnyugodott, így elengedett minket. Rohantunk fel az emeletre öltözni. Először Kim ruháját választottuk ki - ami nehéz volt, mivel egyikünk sem készült semmilyen sztárral való találkozásra, mikor megcsörrent a telefonom. Megnyitottam az SMS-t:
Híres vagyok, nem tudtad? :)
Mosolyogva folytattuk a ruhák közötti keresgélést. Végül megoldottuk a ruha-vészhelyzetet, ugyanis maradtak ruhák a szekrényben, pont ilyen esetekre.Illetve nem ilyenekre, ugyanis ezt még álmaimban sem gondoltam volna, de hasonlókra. Gyorsan kiválasztottunk egy-egy "kollekciót" magunknak, elkészítettük egymás sminkjét, majd izgatottan lesiettünk a lépcsőn. Megálltunk Mrs. Valley előtt, amolyan" Na, milyen?" nézéssel, aki mosolyogva bólintott, majd adott egy kis pénzt, és egy "Vigyázzatok magatokra!" kiáltással elengedett minket. Már hívtunk taxit, így csak bepattantunk, bediktáltuk az X faktor helyszínét, és már száguldottunk is. Út közben nem beszélgettünk, mivel az oké, hogy otthon "még a falnak is füle van", de itt a taxisnak is. Ami nagyobb probléma, így csupán össze-összenézésekkel beszéltük meg, hogy mennyire izgatottak vagyunk. Amint odaértünk kifizettük a taxist, és a bejárathoz mentünk. Odaadtuk a jegyeinket a pénztárosnak, majd besiettünk a hatalmas épületbe. 5 perc alatt eltévedtünk - minek is figyeltük volna a táblákat, amik eligazítanak?! Fogalmunk sem volt, merre vagyunk, de ha tippelhettem volna, akkor a színfalak mögött lett volna a válaszom, ugyanis rengeteg mikrofonos és fülhallgatós emberke rohangált körülöttünk olyanokat kiabálva a mikrofonjukba, hogy " A fények készen vannak?", "Kamerák beállítva?", valamint egy pasas pont mellettünk - hol máshol - elüvöltötte magát, hogy "10 PERC ÉS KEZDÜNK!!!!". Majd' megsüketültünk!
Mivel totálisan el voltunk veszve, így írtam egy SMS-t Niall-nek, hogy:
Elvesztünk. Te láttad, mekkora ez a hely?! HELP ME!!
Nem kellett fél pillanatot várnom, máris csörgött a telefon, amit -Kimmel összenézve - vigyorogva vettem fel.
-Nem veszünk semmit. - Niall nevetve válaszolt:
-Reméltem is, hogy nem veritek el marhaságokra a pénztek. Eljöttetek?
-Nem, igaziból a holdon vagyunk. Láttad már, mekkora? - próbáltam gúnyos lenni, de amint meghallottam a hangját..... Niall nevetni kezdett, majd mikor úgy fél perc múlva abbahagyta, válaszolt:
-Jól van, értem. Szóval hol vagytok?
-Figyelj, ha tudnánk, akkor nem lenne probléma. Talán a színpad mögött... Mindenhol emberek vannak. Mármint amúgy is, az utcán, meg minden, de itt kis helyen van sok.
-Klausztrophobiás vagy? - elképzeltem, ahogy összeráncolja a szemöldökeit.
-Én nem, viszont Kim.... - nevének említésére barátnöm felvonta kérdön szemöldkeit, amire egy "mindjárt elmondom" pillantással válaszoltam.
-Oké, várjatok meg, mindjárt megkereslek titeket.
-Niall... Köszönöm.
Nem válaszolt, csak kinyomta, viszont szerintem rekordot döntött, ugyanis 2 perc múlva már hallottuk a hangját, ahogy azt kiabálja: "Laurel! Kim! Merre vagytok??!!" Nevetve indultunk meg az ír bandatag felé. Amint megpillantottam, 3 dolog ugrott be. Az első, amit még Liam mondott egyszer, hogy Niall-t általában előbb hallja az ember, mint látja. A második, hogy milyen elképesztően helyes, és a harmadik, hogy kell a chipsből, ami a kezében van. Mikor eléértünk, megölelt mindkettőnket. Kim-mel kezdte, majd én is sorra kerültem. Nem tudom, igaz volt-e, vagy csak érzéki csalódás, de mintha engem egy picit tovább ölelt volna. Én közben egy pillanatra barátnőmre pillantottam, és lányosan összemosolyogtunk. Az ölelés után - sokkal rövidebbnek tűnt, mint amilyen valójában volt - megkínált a chipsből. Mivel nem vagyok az a szégyenlős-pirulós fajta, megjegyeztem:
-Szerencséd!
Ezen ő csak nevetett, majd barátnőm felé nyújtotta a chips-et, aki szintén vett belőle, ja, és aki tekintetéből csak úgy áradt a sóvárgás, hogy szeretné látni Zayn-t. Talán Niall is észrevette, vagy nem tudom, észbe kapott - ugyanis az az idegesítő pasas megint elment melletünk - ez követ?! - immár azt ordítva, hogy "5PERC EMBEREK, 5 PERC!!!!", de elindultunk valamerre. Fogalmam nincs, ő hogy tudott itt kiigazodni, de....én nem tudtam volna.
Számtalan ajtó mellett mentünk el - több szobából gyakorlás hangja szűrődött ki -, mire megálltunk egynél. A szőkeség benyitott, majd belépett, maga előtt terelve minket. Csak mi voltunk meglepve, mármint Kim-mel ketten, mert ott találtuk az egész One Direction-t a szobában, valamint számtalan sminkest, akik az utolsó simításokat végezték. Mi még mindig csak bámultunk magunk elé - történetesen a fiúkra -, mikor megszólalt egy csengő, ami azt jelezte, hogy már csak 2, esetleg 3 perc van a show-ig. Így mi sok sikert kívánva - Niall arcára nyomtam egy puszit, és ahogy kifelé igyekeztünk, még éppen elkaptam a srácok összenézését, ami nem sok jót ígért, ugyanis fogalmam sem volt, mi járhatott a fejükben mosolyogva kisiettünk a szobából.
Egy nő elvezetett minket a bejáratig, ahonnan kiszúrtuk a helyünket - mindenki, aki normális, épeszű, és hasonlók, már rég elfoglalta a helyét - és lesiettünk. Épphogy leültünk, megjelent a műsorvezető, és bemondta a mentorok nevét, akik szintén előkerültek - szépen kiöltözve - a fal mögül, ami mozog. Mármint úgy mozog, hogy kétoldalra kinyílik. Áh, mindegy. Amint mindenki megtapsolta a mentorokat, a műsorvezető bejelentette, hogy "Következik a One Direction!" Hatalmas őrjöngés és üdvrivallgás töltötte be a teret, ami csak erősödött, amikor megjelentek a színpadon a One Direction tagjai. Niall szeme rámvillant egy pillanatra, majd elkapta a tekintetét, és újra a fiúkra koncentrált. Elkezdődött a show.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése