9. fejezet - Már csak ketten maradtak szinglik?

.::Laurel::.

Amint felszállt a gép, elhelyezkedtünk. Alig volt időm szomorúan kibámulni az ablakon, ugyanis jött egy SMS-em. Persze az ír manótól.

"Odaértetek már?"

"Niall!! Dehogy! Most indultunk!"

"Jólvan na, már érdeklődni sem lehet?:P"

Nevetve megráztam a fejem, majd ránéztem barátnőmre és megböktem a könyökömmel.

-Zayn, he? - vigyorogtam.

-Niall, mi? - kérdezett vissza, mire elnevettük magunkat.

-Hát, igen....

-Úgyszintén. - erre már teljes testemmel felé fordultam.

-Na. Most pedig mesélj!! Mindenről tudni szeretnék!!

-Dehát nem volt semmi... Illetve, tudod, ez az egy hét volt életem legszebb egy hete. 

-Mert mit csináltatok? - kíváncsiskodtam.

Vett egy mély levegőt, rám nézett, és próbálta elnyomni vigyorát:

-Megcsókolt. - abban a pillanatban akkorát sikoltottam, hogy kb. az egész repülőgép felém fordult, mire elvörösödve motyogtam egy "Jó hírt kaptam"-féleséget, és visszafordultam barátnőmhöz.

-Úristen! Úristen! Tényleg? És milyen volt?

-Hogy-hogy milyen??

-Ajjmár, ne tedd a hülyét. - vigyorogtam ezerrel.

-Jó, hát még szép, hogy jó. Annál is jobb. Fantasztikus. - felnevettem, Kim-től pont ezt vártam.

-Hányszor?

-Sokszor. - pirult el.

-Wow!

-Igen. Wow. De.. most nem tudom, mi lesz....

-Veletek?

-Meg veletek.

-Sejtelmem sincs... Valószínűleg semmi. Majd kiderül.

Ezután még részletesen kiveséztük a Nirell (Niall-Laurel) sztorit is, egészen addig, míg le nem szálltunk. Ekkor dobtam egy SMS-t Niall-nek, hogy most már megérkeztünk, majd kerestünk egy taxit.

Hazaérve anyuéknak mindent elmeséltem, részletesen. Majd miután megvolt a vallatás, felmentem a szobámba. Kipakoltam, és hatalmasat sóhajtva hozzáfogtam tanulni. Csak egyszer szakítottam meg eme fantasztikus tevékenységet. Egyszer, mikor anyuék hívtak ebédelni. Kb. 8.ig tanultam, majd bő fél órát áztattam magam a kádban, végül neteztem egy kicsit. Este 10-kor, mikor már jó órája próbáltam aludni, és épp elnyomott volna az álom, megcsörrent a telefonom. Na, ezt nem értettem, úgyhogy kissé kómásan, meg sem nézve, hogy ki keres ilyenkor, felvettem és beleszóltam. Persze magyarul:

-Igen?

-Ömmm.. rossz számot hívtam? Laurel-t keresem. - a hang hallatára elmosolyodtam, és eldöntöttem, hogy megszívatom, így még mindig magyarul kezdtem el beszélni.

-Mit szeretne? Nem bírom, ha későn zaklatnak. Holnap iskola van.

-Elnézést, nem akartam zavarni, és nem is értem, amit mondd. - erre halkan felnevettem és átváltottam angolra.

-Mizujs, Niall?

-Áhh, végre, te vagy az, Laurel?

-Igen, én.

-Az előbb valami szipirtyó egy idegen nyelven hablatyolt nekem...

-Az én voltam, és nem is vagyok szipirtyó!

-Te? Akkor feltételezem, magyar volt a nyelv....

-Talált, süllyedt.

-Szép.

-Köszi - vigyorodtam el.

-Miért rekedt a hangod?

-Mert aludtam... Illetve majdnem.

-9-kor? - eléggé furcsállotta a dolgot.

-Ömm... azt mondtad, matek és föcizseni vagy.

-Pontosan! - büszkeség volt a hangjában...Szinte láttam magam előtt, ahogy kihúzza magát.

-Na, akkor zsenikém. Magyarországon egy órával később van, mint London-ban. Frissítsd a tudásod.

-Hajajj... Lehet, hogy szükségem lenne rá... Akkor ne haragudj.

-Semmi baj. Miért hívtál?

-Hát... csak úgy - hallottam a hangján, hogy mosolyog.

-Ennek örülök. - válaszoltam, de beleásítottam a mondanivalómba.

-Hagylak aludni, de holnap majd beszélünk, oki?

-Rendben van.

-Jóéjszakát Niall.

-Jóéjt Laurel. - és kinyomta. 

Viszont abban a pillanatban, ahogy meghallottam elemi erővel tört rám a honvágy. Vissza akartam menni London-ba. Csak még egy kicsit. Félretettem a telefonom, majd lassan elaludtam.

~*~

A hazautazásunkat követő két hónap szinte elrepült. Ezerrel tanultunk, mert így 11. félévéhez közeledve iszonyú nagyok az elvárások, plusz, ugye, mi a nyelvvel is bajlódunk, így volt dolgunk rendesen. Niall-el legalább hetente beszéltünk, viszont azt nem említettem neki, hogy nevezünk a Go1Den versenyre.  Nem éreztem volna fair-nek a többi magyarral szemben, ha azért nyerjük meg, mert ismerjük a fiúkat. Úgyhogy inkább hallgattam Niall előtt, ahogy Kim is Zayn előtt. Időközben megjelent a fiúk új albuma, természetesen megvettük, és azzal neveztünk a versenyre. Majd meglátjuk, mi lesz.

Tegnap viszont.... valami olyan történt, ami lesokkolt. Mint minden hónap 12-én, tegnap is megvettem a havi POPCORN-t, természetesen csak a fiúk miatt. Volt benne egy cikk. Niall-ről. És egy bizonyos Amy-ről. 

 "A One Direction nevű brit fiúbanda sok tinilány szívét megdobogtatja, azonban Liam és Louis már nem elérhető, hiszen barátnőik vannak. Liam és Danielle valamint Louis és Eleanor boldogok. Harry szokásához híven randizgat, Zayn-nek pedig újabban nincs nöügye. De mi van a csapat ír tagjával, Niall Horan-nel? A napokban fotósaink rajtakapták a hírességet egy lánnyal, amint nevetgélnek, esznek, és, itt jön a nagy hír: Kézenfogva sétálgatnak! Vajon eggyel kevesebb tag szabad? Már csak ketten maradtak szinglik? Reméljük, Niall, vagy Amy nyilatkozik nekünk a közeljövőben."

Teljesen lesokkolódtam. Rohantam át Kim-hez, és miután ő is elolvasta, csak megölelt.  Ez azért sokat elmond...

Tegnap egész este ezen agyaltam. Persze, nem járunk, meg nem is lenne lehetséges, de azért... Minden nap felhív, attól függetlenül, hogy iszonyú drága a telefonköltség, minden nap érdeklődik, és eddig ő dobta fel a  napjaimat, ő tartotta bennem a lelket a dogák előtt. De most?! Most az érzem, teljesen becsapott. Hogy átvert.  Fájt. Kimondhatatlanul fájt. Nem vettem fel a telefont tegnap, pedig hatszor hívott vacsora előtt, és tizenkétszer vacsora után, valamint hagyott 9 SMS-t is. Egyre sem válaszoltam. Elolvastam őket, de nem bírtam visszaírni. Olyanok voltak, hogy "Miért nem veszed fel?", "Baj van?", "Laurel, a szívbajt hozod rám. Mi történt?!!" És így tovább. Ma pedig ugyanez volt a helyzet. Megbántott, és még csak nem is tud róla. Pedig biztos vagyok benne, hogy olvasta a cikket.

.::Niall::.

Nem ír. Nem veszi fel a telefont. Semmi! És rossz sejtésem van, fogalmam nincs, mi történt. Megkértem Zayn-t, hogy szedjen ki Kim-ből valamint, mert a legjobb barátnőjének majdcsak elmondja, mi bántja! De azt mondta, hogy Kim neki sem mond semmit.... Kezdek kiakadni. Próbákon elkalandozik a figyelmem, egyáltalán nem értem! Két hete semmi jel nincs Laurel felől. Megelégeltem. 

-Liam! Van valami dolgunk a héten? Próba, fellépés, ilyesmi?

-Nincs. Másfél hét szabadság.

-Kúl. - és ezzel felrohantam a szobámba, majd egy telepakolt bőrönddel tértem vissza.

-Mit csinálsz? - kérdezte barátom gyanakvó hangon.

-Megoldom a problémámat. utánajárok a dolgoknak. - és ezzel kirontottam a házból, fogtam egy taxit, és egyenesen a reptérre száguldottam.

Kiszálltam, kifizettem a fuvart, majd a jegypénztárhoz léptem.

-Jó napot. Egy jegyet szeretnék kérni a legközelebb induló Magyarországra tartó járatra.